Mítosz a női megérzés?

  Richard Wiseman és társai (Hertfordside Egyetem) súlyos csapást mértek a ’női megérzés’ legendájára az Edinburghi Nemzetközi Tudományos Fesztivál keretein belül 2005. áprilisában végzett online kutatásukkal. Több mint 15 000-en töltöttek ki egy saját intuíciós képességükre vonatkozó kérdőívet, majd végezték el a tesztet: ebben a megkérdezetteknek természetesen és mesterkélten mosolygó személyekről mutattak 10 fényképpárt; s mind a 10 esetben ki kellett találniuk, melyikük az őszinte, melyikük nem.

  Meglepő módon, nem lehetett kimutatni a nők maguk és mások által is elvárt fölényét: a válasz ugyanis a férfiak 72, a nők 71 százalékánál volt találó. Sőt, amikor a másik nem műmosolyát kellett felismerni, a nemek közti különbség szignifikánsra nőtt: a férfiak 76 százaléka ismerte fel helyesen a hamis mosolyt nőknél, míg a nőknek csupán 67 százaléka ítélt helyesen a férfiak mesterkélt mosolyáról. Wiseman szerint erre az lehet a magyarázat, hogy a nők teljesebben élik meg – és mutatják ki – érzelmeiket, ezért azok könnyebben is észlelhetők. Susan Quilliam kapcsolat-pszichológus más okokat hoz fel: a nők azért nem olyan jók az őszintétlenség felismerésében, mert arra vannak programozva, hogy a dolgokat a szebbik oldalról nézzék. Gyakrabban törekszenek megegyezésre, mint a férfiak, s kevésbé akarják észrevenni a hamisságot.
A férfiak fölénye még döbbenetesebb, ha figyelembe vesszük, hogy a kérdőívek alapján a nők 77 százaléka tartotta magát nagyon jó megérzésekkel rendelkezőnek, míg a férfiaknak csupán 58 százaléka. A vizsgálat alapján úgy tűnhet: a nők felülértékelik intuitív képességeiket, míg a férfiak e téren alulbecsülik magukat.

  Mindez nemcsak a női megérzés mítoszának mond ellent: Judith A. Hall (Northeastern University, Boston) gyakran idézett, 1984-es munkája erős bizonyítékokat sorolt fel arra, hogy a nők jobbak a nem-verbális jelek felismerésében és dekódolásában. Mindezek után Wiseman-t meglepte, hogy az újabb vizsgálódás más eredményt hozott. Úgy gondolja, ennek oka talán az lehet, hogy a férfiak az elmúlt időben „kapcsolatba kerültek saját intuitív oldalukkal”, így mára utolérték a nőket…

 Konc a nőknek?
  Lehetséges, hogy az a meggyőződés, miszerint csak a nők intuitívek, a múltban a nőknek (akik úgymond butábbak a férfiaknál) odavetett konc volt, egyfajta kárpótlás a „hiányos intelligenciáért”? Talán a női intuíció hagyományos dicsérete azzal függ össze, hogy a megérzéseket nemrég még a logikai elemzésnél alacsonyabb rendűeknek tartották? Még napjainkban is rengeteg népszerűsítő cikk, könyv és program támogatja a női intuíció sztereotípiáját, mégpedig azzal, hogy az intuícióval kapcsolatos közleményeket általában a nőkhöz címzik. Az amerikai piacon intuitív szakácskönyvek és intuitív diétás tanácsadók jelennek meg („Intuitive cooking”; „Intuitive eating”), továbbá az Intuition c. írás, amely azzal foglalkozik: hogyan lehet intuitíve elkerülni a betegségeket (Intuitív gyógyító – hozzáférés az Ön belső orvosához). Ez az utóbbi hónapokban értékesítési rekordokat döntögetett. A megérzések e komolyan vétele nem más, mint a női irodalom pop-pszichológiájának, a pszichoanalízisnek és a jungi pszichológiának az egzotikus házassága.
Az intuíciót gyakran azonosítják a kreativitással és a látnoksággal. Sok ember azt gondolja: nemcsak a könyvből szerzett tudás számít, hanem a megérzés is, és hogy számos esetben épp a megérzés dönt sikerről vagy kudarcról. Kutatásokból kiderül, hogy olyan foglalkozásokban, amelyekben az intuícióra nagy szükség van – mint orvos vagy pénzügyi stratéga – a férfiak dominálnak. Az intuíciónak a döntésekben játszott szerepét a legnagyobb üzletemberek – olyanok, mint pl. Bill Gates – is hangsúlyozzák.

Jakabffy Éva